Kiss Jenő színművész, a paralimpikon Boronkay Péter és Csonka András, valamint a 12 éves, s máris színházi rutinnal rendelkező Farkas Bianka volt a vendége az első alkalommal megrendezett „Hírös kecskemétiek” pódiumbeszélgetésnek.
Hamzáné Lakó Judit, a Hírös Város Turisztikai Központ újdonsült vezetője köszöntötte a vendégeket. Elmondta, tizenkilenc éve dolgozik a közszolgálatban, és azt a célt tűzte ki maga elé, hogy munkája során a kecskemétiek jól érezzék magukat, büszkék lehessenek arra, hogy ebben a városban élnek. Hogy a volt Városi mozi épületét ne csak fizikálisan kapják vissza az itt élő lakosok, hanem érezzék magukat otthon ebben a házban, és sok szép közösség élmény fűződjön hozzá a jövőben is. Ezen felül Kecskemétet megpróbálják turisztikailag minél vonzóbbá tenni. Ennek érdekében nagyon komoly szakmai munka veszi kezdetét.
Az első pódiumbeszélgetés előtt Bogasov István és Újhidy Tibor, a Sport Munkacsoport elnöke és munkatársa lépett színpadra. Az elnök elmondta, borzasztó nagy büszkeséggel tölti el, hogy olyan fiatalok látnak itt vendégül, akik részt vettek a 2016-os riói paralimpián. Javaslata szerint egy elkülönített kerettel már most el kell kezdeni támogatni azokat a fiatal sportolókat, akik valami kiemelkedő eredményre lehetnek képesek.
Újhidy Tibor átvette a szót, és majdnem ellopta a show-t! A nézők már azt hitték, Kriskó János nem is jut szóhoz. Méltatta Boronkay Pétert és kitartását, majd Csonka Andráshoz szólt, aki tizenhat évesen vett részt az első olimpián, és ez már a negyedik világversenye volt a sorban. Kiemelte, hogy a családoknak is köszönet, hála, és elismerés jár. És csak mondta, mondta, és mondta. Kedves szavakat intézett a két fiatal sportolóhoz… És amikor már mindenki azt hitte, hogy Kiss Jenő színművészt is ő fogja faggatni, váratlanul átadta a helyét Kriskó Jánosnak.
Kiss Jenő Jászai Mari- és Katona József-díjas színművész, a kecskeméti Katona József Színház örökös tagja nem hazudtolta meg magát, minden szava tele volt humorral. Az első, kalapos poén még nem igazán ült, de aztán egyre jobban felpörgött, és már minden szava hatalmas kacagást váltott ki a nézőkből. Megtudhattuk azt is, miért jó a feleségével játszani (és azt is, hogy miért nem – ez általában attól függ, hány csinos lány van a darabban), és az is kiderült, Jászai Mari-díj azért volt különösen nagyszerű, mert le lehetett belőle lapozni a nappalit és az étkezőt. És hogy meddig kíván a színpadon maradni és játszani? Ameddig csak lehet! De minimum addig, amíg az OTP hitel el nem jár.
Farkas Bianka színészpalánta, a Kecskeméti Református Általános Iskola 12 éves tanulója következett, akit megelőzött egy bejátszás, melyen négy évvel ezelőtt előadta a Jancsiról és a gatyájáról szóló mesét. Igazán jó felvezetés volt, mert mire a színpadra lépett, közönség már hahotázott. Aztán a cserfes kislány mesélt arról, hogy került a Pesti Magyar Színházba. Megtudtuk, hogy az első meghallgatáson már be is jutott, és az Égig érő fűben síró babát alakította. Bianka elmondta, nem okozott számára nehézséget az, hogy rendezőkkel dolgozott, és a színházi “húsdaráló” sem volt annyira vészes. Ezt a kislányt nagylány korában biztosan látjuk még nagy darabok főszereplőjeként.
A beszélgetést az elsőként színpadra lépő, majd onnan menesztett Boronkay Péter világ- és Európa-bajnok paratriatlonista, paralimpikon, Csonka András ezüstérmes paralimpikon asztaliteniszező élménybeszámolója zárta. Élmény az volt bőven, hiszen Péternek ez volt az első olimpiája, Andrásnak pedig a legsikeresebb. Megszenvedtek az elismerésért, de látszott a szemükben a csillogás, mely mutatta: megéri küzdeni, akár a fizikai teljesítőképességeink határán túl is.
A teljes cikk, és a képgaléria megtekinthető a HIROS.HU oldalán: http://hiros.hu/kultura/beszelgessunk-hiros-kecskemetiekkel-2
Forrás: HIROS.HU