“HÍRÖS KECSKEMÉTIEK” A VÁROSI MOZIBAN

A beszélgetést ezúttal is Kriskó János vezette. Vendégei dr. Svébis Mihály, a Bács-Kiskun Megyei Kórház főigazgatója, a Magyar Kórházszövetség elnöke, Kecskemét Város Díszpolgára, Béres Tímea, a Mercedes-Benz Gyár Kosárlabda Akadémia igazgatója, valamint Pál Attila színművész, a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetettje és Csombor Teréz színművész, a POSZT idei legjobb női mellékszereplő kategóriájának Színikritikusok Díja elismertje voltak.

Beszélgessünk! Hírös kecskemétiekkel

A rendezvény elején Hamzáné Lakó Judit köszöntötte a jelenlévőket. Mint elmondta, igyekeznek olyan beszélgetőtársakat hívni ezekre az alkalmakra, akikre kecskemétiként valóban büszkék lehetünk és akiktől tanulhatunk is. Az estet Kriskó János moderálta. A Kecskeméti Televízió szerkesztő-műsorvezetője elsőként a megyei kórház főigazgatójával, a Magyar Kórházszövetség elnökével, Dr. Svébis Mihállyal beszélgetett.

Budapest helyett Kecskemét

Svébis Mihály elárulta, nem volt mindig egyértelmű, hogy orvos lesz belőle, hiszen a családban korábban senki sem választotta ezt a pályát. Gimnáziumi tanulmányait a kecskeméti Piarista Gimnáziumban végezte, ezekre az évekre a mai napig jó szívvel emlékszik vissza.

“Másodéves gimnazista koromban gondoltam először arra, hogy én orvos szeretnék lenni, sőt, akkor már valahogyan rögtön azt is tudtam, hogy sebész. Mikor aztán ezt édesapámnak elmondtam, ő mosolyogva csak legyintett rá: majd benő a gyerek feje lágya. Tudniillik ha vért láttam, rögtön rosszul lettem, gondolom édesapám erre gondolhatott. Aztán végül mikor be kellett adnom a jelentkezési lapot és látta, hogy csak kitartok a tervem mellett, támogatott a döntésemben” – mesélte a kórházigazgató. Az is kiderült, hogy Dr. Svébis Mihály maradhatott volna Budapesten, hiszen már egyetem alatt is bejárt a klinikára, már medikus korában is a műtőasztal mellé állhatott. Miután megszerezte a diplomáját, a professzor felajánlott neki egy állást a sebészeti klinikán:

“Azt mondtam, ez egy hatalmas megtiszteltetés, de szeretnék egy hét gondolkodási időt. A professzor rám nézett, és annyit mondott: Itt állnak sorban a professzorok gyerekei, én felajánlok magának egy állást, maga pedig egy hét gondolkodási időt kér? Jó, rendben. Egy hét múlva megkerestem, és megmondtam neki, hogy én nem akarok Pesten maradni, visszamegyek Kecskemétre. Felállt, kezet fogtunk, búcsúzásképp azt mondta, ezt még nagyon meg fogja bánni. Így váltunk el, de nem bántam meg.”

A főigazgató megbízása jövő év júniusában jár majd le, akkor már a 64. évében jár majd. A főigazgatói, osztályvezetői pozíciók a kórházban minden esetben 65 éves korig tarthatnak. Egy újabb ciklust tehát valószínűleg nem pályázhat meg, de, mint elmondta, már az is nagy dolog volna, ha 65 éves koráig igazgató lehetne. “Jobban belegondolva, adjunktus is főigazgatói engedéllyel lettem, és főorvos is, mert még túl fiatal voltam, akár még ez is megtörténhet” – búcsúzott.

Hét éve Kecskeméten

Béres Tímea, a Mercedes-Benz Gyár Kosárlabda Akadémia igazgatója hetedik évét tölti Kecskeméten, a szívélyes fogadtatásnak hála már kecskemétinek mondhatja magát. Férje, Stojan Ivkovic akkor a Kecskemét felkérését fogadta el a szakmai igazgatói feladatok ellátására, így került a család a “hírös városba”.

Kezdetben mindenféle sportba belekóstolt: az atlétikától kezdve az úszáson keresztül egészen a tornáig, de hamar kiderült, hogy a kosárlabda áll hozzá a legközelebb. 10 évesen kezdte pattogtatni a labdát, 14 évesen pedig már felnőtt csapatban szerepelhetett, ekkor kezdődött meg karrierje, amelynek végén minden idők legsikeresebb magyar női kosarasa áll, 21 bajnoki arannyal a zsebében.

“Gimnázium után egyébként én is az orvosi egyetemre felvételiztem, gyermekorvos szerettem volna lenni. Egy ponttal sajnos lemaradtam, viszont akkor kaptam egy remek ajánlatot a kosárlabda terén így nem is volt kérdés, hogy ebbe az irányba kanyarodik majd az életem. Megjártam Sopront, Franciaországot, éltem Pécsen, végül pedig két év csehországi szerepléssel zártam a pályafutásom. Nagyon büszke vagyok az eredményeimre”  – árulta el Tímea. Azt is megtudhattuk, családi okokból döntött úgy 2009-ben, hogy befejezi a kosarazást, szeretett volna több időt szentelni férjére és gyermekeire. Úgy gondolja, az évek során gyűjtött rengeteg tapasztalatát legjobban a gyermekek között hasznosíthatja. Mára 600 gyerek, 22 csapatban kosarazik a Mercedes-Benz Gyár Kosárlabda Akadémiáján.

A beszélgetés során a folyamatban lévő uszoda-beruházásról is szó esett. A három éves terv munkálatai két évvel ezelőtt kezdődtek meg. A projektet az önkormányzat is támogatja. Az eredeti terv szerint 3 egyedi kialakítású kosárlabda pálya lesz az épületben,  belső center pálya például süllyesztett területen valósulhat meg. A tervek szerint az egykori uszodában helyet találhat a sportmúzeum is, és más sportágaknak is teret adnak majd.

Két művész, két életút

Az est záróvendégei Csombor Teréz és Pál Attila, a kecskeméti Katona József Színház színművészei voltak. A közelmúltban mindkettőjük munkáját rangos elismerésekkel díjazták: míg Csombor Teréz nyerte el a Színikritikusok Díját a legjobb női mellékszereplő kategóriában, Pál Attila a Magyar Arany Érdemkereszttel lett gazdagabb. Ahogyan az kiderült, a művészek életpályája meglehetősen különbözően indult. Míg Csombor Teca Alattyánból, Pál Attila vérbei budapesti gyerekként került Kecskemétre.

“Nekünk volt a faluban először tévénk. Mindenki el is volt ájulva tőle, az egész falu azt nézte, ha tehette. Amikor odafértem a készülékhez, én is megbabonázva bámultam a képeket: nagyon tetszettek nekem a színészek és ez az egész szakma. Akkor határoztam el, hogy valahogy színésznőnek kéne lennem, de azt nem gondoltam volna, hogy valóban sikerül. Balettozni jártam ötödikes korom óta, tanultam zongorát és éneket, egész kiskorom óta szerepeltünk. Nem is érdekelt semmi más soha, csak a tanítás és ez” – mesélte a színésznő.

Elsőre ugyan nem vették fel a főiskolára, a szolnoki színházban azonban épp kóristákat kerestek. Noha koloratúrszopránként igazi operába illő hangja van, mégis jobban vonzotta a színészi pálya. Győrből elkerülve a Mária főhadnagy című operettbe ugrott be a kecskeméti színházban, így ragadt nálunk.

Pál Attila édesanyja művészi ambícióit örökölte és már az iskolában gyakran és szívesen  járt szavalóversenyekre és társastáncot is tanult, mégsem határozta el magát azonnal a művészi pálya mellett:

 “Érettségi után még biztos voltam benne, hogy vagy állatorvos leszek vagy állattenyésztő. Én voltam a panelgyerek, aki imád a vidéki rokonoknál lógni, ott aztán öt órakor már tehenet fejtem. Sajnos a reál tárgyakhoz teljesen hülye voltam. Ennek ellenére gimnázium után Dömsödön a Dózsa TSZ-ben kezdtem dolgozni, telepvezető-helyettesként. Mindenfélével foglalkoztam, elvégeztem például a matrózvizsgát is, akkor éppen tengerész akartam lenni” – mesélte.

A főiskolai vizsgaelőadására Lendvay Ferenc, akkori kecskeméti színházigazgató is beült, méghozzá kész szerződéssel, amit kis hezitálás után Attila alá is írt, így került Kecskemétre. Akkor úgy tervezte, egy-két évet eltölt ebben a kedves kis városban, eltanulja a szakmát és megy is vissza Budapestre. Ennek harminc éve.

A két díjazott nem hazudtolta meg magát:  a beszélgetés végén dalra fakadtak, sőt, táncra is perdültek, a közönség nagy örömére.

A teljes cikk, és a képgaléria megtekinthető a HIROS.HU oldalán: http://hiros.hu/kultura/hiros-kecskemetiek-a-varosi-moziban

Forrás: HIROS.HU